Kettős látás a művészetben, Kettős látás - Zdenek Sverák - könyváruház


Irodalom Kukorelly Endre: Istenem, ne romolj Demény Péter kritikája Tíz év verseiből válogat Kukorelly Endre új kötete, mégis időtlenség lengi körül: mintha még mindig az egykori tatai írótáborok levegőjét hordozná. A sok akkori posztmodern közül ő talán az egyedüli, aki a mai napig az maradt. Ez a költészet fragmentált és mozaikos, ám ennek ellenére nem kevés erő van a versbeszédben, a rövid időre kimerevített képek nagy intenzitással tudnak irizálni.

Azon az őszön!

2 in 1 kritika: a Bozsik Yvette Társulat és a Közép-Európa Táncszínház őszi bemutatói

Az ő esetében az irónia a kettős látást, a kettős indulást jelenti — mint ahogy minden esetben inkább ezt kellene jelentenie, mint a kiforgató gegeket. A Kukorelly-versek beszélője többnyire nézelődő, a műveltséget játékba hozó, sétálgató ember.

Ettől radikálisan szabad, vagy éppen fordítva, a szabadsága miatt tud így látni — ezt a kérdést nehéz megfejteni. Mindenesetre úgy van a világban, hogy semmihez nem ragaszkodik igazán, kivéve éppen ezt a szabadságot.

Nem a Kukorelly elleni lázadást szeretném táplálni, hiszen ez is egy irodalmi figura környezete, és nehéz megmondani, hogy gyakran miért az areferencialitás hangos hívei borulnak el kettős látás a művészetben legjobban ettől a költészettől. Noha az viszont igaz, hogy ebben a világban nincs szerelem, és ez nem teszi nagyon bensőségessé, az pedig, hogy mintha minden puszta tárgy lenne, a beszélő tekintetének tárgya, szintén nem.

További cikkek

Deenish Ghyczy festményei Az ellenben biztos, hogy ez a világ sajátos és hiteles: létezik. Az Istenem, ne romolj tíz év verseiből válogat, de ilyen ez a líra, amióta ismerem. Először a Holmi kolozsvári látogatásakor hallottam Kukorelly-verset, és megdöbbentett az a fragmentált sugárzás, amely belőle áradt.

Azóta harminc év telt el, de ma sem döbbenek meg kevésbé. Nagyon nyersen szólva az lep meg, hogy a mozaikosság ellenére van erő ebben a versbeszédben, és a rövid időre kimerevített képek mégis nagy intenzitással tudnak irizálni.

A félrenézés művészete - Könyvterasz

Mint egy Beckett-dráma: az abszurd replikákban szép szomorúság motoz, az ember ott ül a zsúfolt nézőtéren magányosan. A kivájt magánynak ez a mély árka, a szakadékká tágított gödör érezteti meg az emberrel, hogy a szabadságnak milyen ára van.

látás egyidejűleg tánc és rövidlátás

Kukorelly Endre az idén hetvenéves, de húszat bízvást letagadhatna. A lírája is olyan, mintha az egykori tatai írótáborok levegőjét hordozná.

Költészetében nincsenek szentek, mert nincsenek kompakt, összeálló történetek.

NET Ha volt valami közös a Nemzeti Táncszínház nyári szünet utáni első premierjében Nyaralás és a CAFe Budapest zárónapján ugyancsak itt tartott két táncbemutatóban Ketten és Sinniakkor az az, hogy mindkét előadás nézése közben gyakorta elgondolkodtam, hogy lehet valami ennyire ütős, ami pár perce még annyira lehangoló volt, és fordítva. Még jó, hogy a színházban nem feltétlen érvényesülnek a matematika vagy a fizika törvényei, mert, ha minden negatív kioltana ugyanannyi pozitívat, az alább részletezett estéken az eredmény könnyen lehet, hogy nullára jönne ki. Szerencsére ez nem így működik — bár nyilván a befogadótól is függ, meg hát a rossznak is van olyan szintje, ami maradandó károkat okoz hat a nézőben. Mindenesetre a csalódásokon én általában értetlenkedem, bosszankodom kicsit, majd elengedem.

Ugyanakkor a szépség minden bonyolultságával együtt tételeződik. A nyelv mindig prózai, epikus, mindig történik valami.

Az Emio Greco - PC vendégjátéka Halász Tamás Elõször úgy éreztem, némi hendikeppel kell belevágnom Emio Greco Extra Dry címû duettjérõl szóló írásomba, hiszen tavaszán lemaradtam a koreográfus és akkori és azóta is alkotótársa, Pieter C. Scholten rendezõ budapesti, bemutatkozó elõadásáról. Kényelmetlen érzéseimet azonban egy tény csillapította: az Extra Dry egy trilógia része, melynek másik két elemét a hazai közönség nem láthatja - így a hiányérzet bizonyos fokig kollektív, senkinek sem teljesebb a képe, nem vagyok akkora, magányos hátrányban.

A Kukorelly-költészet egyik legérdekesebb vonása, hogy nem pontosan értjük, miért is kell ezt a különös történetet elmondani. Másfelől a beszélő időt ad nekünk arra, hogy megértsük a történetét, vagy inkább talán magának, hogy megfigyelhesse.

Ilyenek ezek a történetek: a beszélő felfigyel, aztán tovább figyel, és mert figyel, mindig történik valami, illetve éppen annak következtében.

Hyperopia műtét költsége costanda vízió

Még rímel is, hogy igazán klasszikus költészetnek tetszhessen. Ám a fragmentáltság, a reflektírozás, az irónia, a keresett pontosság eltávolítja a beszélőt a saját megfigyelésétől: rácsodálkozik valamire, amit aztán boncolgatni kezd, és ettől a csodálkozás is átalakul, megváltozik. Mégis összeáll valamivé, ami nem hagyományos történet, mégsem nagyon tudja az ember, hogy mi másnak nevezhetné.

Azt, hogy a történet fontos, a sok klasszikusból vett idézet is bizonyítja: ez a líra benne van az irodalom folyamatában, és jelzi, hogy benne van. Dante, Defoe, a régen kiemelt Hölderlin, Arany János, Erdély Miklós, Empedoklész — mind itt vannak az elődök, és ha idézetekkel vannak itt, nemcsak megidézve, ezek a részletek mindig elemzőek vagy reflektálók.

Olykor a kritikátlan érzelgősség ellen szólnak, ám ennek túlhangsúlyozása a Kukorelly-költészet s általában az ilyen típusú líra kelepcéire irányítja a figyelmet. Nyersen szólva arra, hogy a giccs nem feltétlenül kerül távolra attól, hogy kettős látás a művészetben, hiszen éppen az lehet erőltetett, ami az erőltetettséget bírálja, vagy szándéka szerint úgy íródik, hogy ne legyen az. Nemes Nagy Ágnes kifakadása, hogy tudniillik a költő nem dalol, mint madár az ágon, megfordítható: a mesterségre való folytonos rámutatás is lehet fárasztó.

Ezt leginkább a Magányban 3. Nem tettem volna ilyet a Szerelmes Arany-projekt fölkérése nélkül. A kurzív részeket az Ének a pesti ligetről és a Vojtina ars kettős látás a művészetben című versekből vettem.

Kapcsolódó műalkotások

A félrenézés akkor működik jól, ha valóban félre kell nézni, mint például a címadó versben, ahol a beszélő egy nő fenekét bámulja a kolozsvári Farkas utcai templomban, és kényszeríti magát, hogy másfelé pillantson Istenem, ne romolj. Ebben a helyzetben valóban nem lenne jó egy fenékben elmerülni vagy a látványától lázba jönni, és így megfeledkezni arról, hol vagyunk. A topológiai utalások mindig elhelyeznek a térben.

ha az embernek gyenge a látása a látás helyreállítása légzéssel

Az ismétlődő alakok is hangsúlyozzák az otthonosságot: apa, Balázs, anyám. Ez a lírai alany, aki mindenre figyel, és már-már nem tud otthon lenni, nagyon is otthon van, otthonabb már nem is lehetne, és ez nemcsak a helyszínekből következtethető ki, hanem az emlékekből is: időben is otthon van, térben is.

Ha fáért kell menni a pincébe, ha fociznak, ha Somló néni és Vértessy néni, akik nem állnak meg egymásnak — minden emlék jó, mert arról szól, aki ezekben a versekben beszél, aki a tanúja lehetett mindannak, amit elmesél. Kukorelly Endre reflexív lírája elharapott képek révén mutat a gondolatra, vagy a gondolat elindul, és verssé változik.

egyik napról a másikra romlott a látás látássérült matróz

A gondolat mozaikokban mutatja magát, a hangulat, az atmoszféra kettős látás a művészetben fontos, az, hogy mindezen valaki gondolkodik. További cikkek.