Hogyan élezheti a látását. Account Options


Thus, simulation-based new media is but a further development of photographic realism, which can be contrasted with the haptic properties of the moving image. While the multidimensional image sucks in the viewer both perceptually and interactively,ready to be embodied in virtual space, haptic vision stimulates the entire sensorium in a viewer who is embodied in the real world and always at a distance from the image itself.

André Bazin egy rövid, de sokat idézett írásában a moziról jövőidőben beszél, mint ami a valóság totális és teljes ábrázolása, a külvilág tökéletes illúziója színben, hangzásban és a tárgyak mélységi kiterjedésében. Bazin, André: Le mythe du cinéma total. Ontologie et langage. Paris: Éditions du Cerf, Legalábbis eddig nem. Érdekes módon Bazin nem a technikai fejlődésbe hogyan élezheti a látását töretlen hite miatt bízott abban, hogy a mozi, ahogy ő képzelte, egyszer valóban megszületik.

A mozgókép technikai magyarázatát ugyan nem utasítja el, de szegényesnek titulálja. Könnyen kirajzolható az út, mely a camera obscurától és a lanterna magicától a dagerrotípián és a különféle mozgásillúziót létrehozó optikai eszközökön át a modernkori kameráig és vetítőig vezet.

Innen hamar elérkezünk napjaink digitális 3D mozgóképéhez, sőt ha az érzékelés teljes spektrumát mozgósító szenzoramát is figyelembe vesszük, a virtuális sisak is e sorba illeszthető. Habár elméletileg semmi okunk kételkedni a totális mozi mítikus jellegében, a jelen írásunkban amellett érvelünk, hogy az új hogyan élezheti a látását jelentős része elfedi a fentebb leírt ontológiai hőlátás az embereknél, mégpedig azáltal, hogy a valósnak másfajta felfogását, a perceptuális realizmust támogatja.

Nem véletlen, hogy számos szerző számos szerző, így Tom Gunning, Alain Badiou és Lúcia Nagib a bazini realizmust a befogadás és az alkotás felől éppen ebben a perceptuális keretben értelmezi újra.

Élezhető - fenhető szike hasas 17,5 cm

Más kérdés, hogy ez utóbbi igényt vélhetően a korabeli életmód — vadászat, rituális gyakorlat, sámánisztikus révülés hogyan élezheti a látását. Kétségtelen, hogy Bazin számos más írásában a realizmus fogalmát nem a valóság tökéletes technikai visszaadásának jövőbeli ígérete okán használja.

Anélkül, hogy részletesebben belemennénk az ontológiai realizmus kritikai vitájába, fontos tisztázni, hogy Hogyan élezheti a látását nem mindig fogalmaz egyértelműen. A releváns szöveghelyeken egyrészt szó esik az apparátusból fakadó kauzális kapcsolatról, mely filmkép és filmezett valóság között áll fenn.

A klasszikus bazini kritika elsősorban Peter Wollen nyomán a film indexikus természetét látja ebben. Wollen, Peter: Signs and Meaning in the Cinema. Bloomington: Indiana University Press, Bazin, André: A fénykép ontológiája.

Baróti Dezső Mi a film? Budapest: Osiris, Bazin, André: Le mythe du cinéma total et les origines du cinématographe. Critique no. A szerzői hogyan élezheti a látását nézői képzeletre való utalásból refrakciós hiba myopia hyperopia astigmatizmus más megjegyzésekből arra következtethetünk, hogy a filmi realizmus a világ megélésének kifejeződése, a belső tapasztalat kivetülése, s nem valamilyen hasonlósági elv szerinti igazodás az érzékelhető valósághoz.

Természetesen egy effajta dinamikus realizmusfelfogás szembeáll azzal az instrumentális és ontológiai megközelítéssel, mely Bazint és elsősorban Kracauert jellemzi, amikor a filmkép nem más, mint a világnak mechanikus, hogyan élezheti a látását értelmezéstől és az idő irreverzibilitásától független újrateremtése.

hogyan élezheti a látását

Sokkal inkább arról, hogy a mozgókép totális illúziójának és az általa teremtett virtuális világ ontológiájának Bazin által kritikailag szemlélt technikatörténeti magyarázata elfedi a digitális technológia egyéb alkalmazásait, amikor a beleélést, az immerzív hatást nem a világ minél tökéletesebb reprodukálása vagy utánzása váltja ki és mélyíti el, a filmkép különféle manipulációi, utómunkái nem az emberi érzékelés — optikai, auditív vagy másmilyen pl.

Ellenkezőleg, a digitalizáció egyfajta visszatérés az analóg képkészítés korlátozottságához. Az analóg kép kétféle értelemben lehet korlátozott. Így beszélhetünk például a szubjektív nézőponti beállítás anomáliájáról, a szokatlan, a mindennapi látástól eltérő szemszögű beállításról, a részegséget imitáló imbolygó kameráról, a homályos, elmosódott képekről, az álomjelenetek irrealitásáról és így tovább.

A filmi érzékelés korlátozottsága kétféleképpen magyarázható. Egyfelől lehet maga az utánzott filmezett percepciós helyzet korlátozott ködös, kitakart, szédüléses, hallucinált stb.

Másfelől maga az analóg technika természetél fogva elégtelen hogyan élezheti a látását, hogy totális érzékszervi élményt adjon. Az első esetben a korlátozottság episztemikus, a második esetben ontológiai.

A digitális technológia pontosan abban az értelemben ismétli meg az analóg korszakot, hogy az elszegényített vizuális megjelenést a nézői közvetlen jelenlét felerősítésére használja. Másképpen mondva, a mozi egy korlátozott vizuális stratégia és a néző perceptuális bevonódása, élményszerűsége között egyensúlyoz, egyfajta vám-rév hatást juttat érvényre.

Jelen esetben a két feltétel a valós élmény mind teljesebb megélése és a leghatékonyabb filmi eszközök alkalmazása. A későbbiekben ezt az elvet fogalmazzuk újra a digitális kép grafikai tökéletessége és a valóság közvetlen megélése, beleélése immerzivitás vonatkozásában. Szélsőséges esetben azt mondhatjuk, hogy a valóság referenciájától teljes mértékben leválasztott képek tökéletesen valóságos élményt nyújtanak a felhasználónak.

English abstract

London: Wallflower Press, Bazin a realizmus szűk, indexikus-ontologikus értelmezésével lényegében relativizálja a realizmust. Jól láthatóan a hogyan élezheti a látását esztétikai ábrázolásának egyik legfontosabb elvét igyekszik megfogalmazni, mely a vám-rév hatás elengedhetetlen szerepét jelzi. In: Mi a film? Hollós Adrienne Budapest: Osiris, A technikai tökéletesedés a filmi illúzió és a valódi realizmus esztétikuma közti konfliktus szükségszerű, a film ebből az ellentmondásból él, ugyanakkor a kettő arányának megválasztása paradoxális.

Paradoxális, mert minél inkább a filmi illúzióra törekszik a filmkészítő, annál inkább ahhoz a valósághoz jut vissza, vallja Bazin, amelyet ábrázolni törekszik. Noël Carroll nyomán itt a stílus előretörését állapíthatjuk meg, mely a realizmussal szemben a nézői élmény meghatározó eleme.

Eszerint a pszeudorealizmus akkor válik valódi realizmussá, ha a vizuális stratégia a látványa technikai lehetőségek és a történetmesélés harmóniába kerül. Ezáltal a hogyan élezheti a látását vagy fiktív valóságot a néző számára nem pusztán ábrázolja reprezentáljahanem jelenvalóvá teszi prezentálja. A valóság ábrázolása nem az apró és konkrét részletek hiteles megjelenítésében rejlik, miközben szinte minden elemzésében Bazin a kamera riportszerűségét hangsúlyozza.

Csak a valóság egésze képes értelmet adni a részleteknek. Az egészleges valóságot a film nézője csak a konkrét részleteket — eseményeket — ábrázoló képek felől bonthatja ki.

E hogyan élezheti a látását, kifelé ható erő felülírja az apró részletek centripetális szerepét. Korábban azt a kérdést tettük fel, hogy mi a szerepe a mindenkori mozgóképes technikának a világ képként való elképzelése, a belső élmény létrehozásában. Láttuk, hogy még ha a mozi apparátusa valamilyen meghatározott értelemben teljes lenne, vagyis az érzékelés teljes spektrumát tökéletesen lefedné, a valóságot minden részletében nem tudja lefedni. Sőt, a film esztétikai jelentősége éppen ott nyilvánul meg, ahol a technika korlátozottsága kezdődik.

Bazin a mindenkori technika redukált alkalmazását támogatja. A belső tér ilyetén élményszerűsége nem a mélységillúzióból, egy idő- és térbeli izomorfizmusból fakad, hanem egy olyan térszerűség, mely a lapos, térképszerű térábrázolás függvénye. Az egyik a haptikus látás, a másik az idő tériesülése. Mindkettőnek központi szerepe van a fenomenológiai filmelméletben.

Itt nincs lehetőségünk ezek bemutatására. Elegendő hangsúlyoznunk egyrészt azt, hogy a digitális média a gyakorlatban igazolja Frederick Jameson állítását, mely szerint amíg a modern ember számára az idő, addig a posztmodern számára a tér az alapvető, vagyis a kortárs látás szédülés szemléte tükröződik a tér dominanciájában.

Üdvözöljük a Galéria Savarián!

Sobchack szerint az elektronikus média nem csak időtlenít és tériesíthanem testetleníti is a szubjektumot. Az analóg képpel való hasonlóságból következik a másik tulajdonság, a digitális kép haptikus jellege. Ha tehát Bazin gondolatait szeretnénk átvenni a digitalis mozgóképre, nem csak hogyan élezheti a látását kell szembenéznünk, hogy i az ábrázolt virtuális világ elveszti minden valóság-vonatkozását, hanem azzal is, hogy ii a perceptuális realizmus értelmezése legalább annyira relatív, mint az ontológiai realizmusé.

A digitális szimuláció élményszerűsége Egyrészt a grafika finoman szemcsézettsége, háromdimenzionalitása és interaktív jellege miatt, a digitális szimuláció eddig nem tapasztalt beleélést, immerzivitást indukál.

hogyan élezheti a látását

Ez a nézői attitűd semleges nem csak a szimulált világ ontológiájával szemben, hanem a digitális kép mediált jellegével szemben is.

Az utóbbi nem reflektál sem a képre, sem a kép befogadásának aktusára, hiszen minden energiáját lefoglalja az immerzív interaktivitás. Éppen ezért érdemes különválasztani azt, amikor a számítógép által létrehozott szimulált világ a CGI technika a tér teljes illúzióját kívánja adni — pl.

  • Japán masszázs | DanceFlow

Ez utóbbi esetben beszélhetünk úgy a technikáról, mint redukált eszközről, mely a nézőt kritikai viszonyulásra készteti. Az első esetben a szimulációt tágan — ti. A második esetben a digitális technika voltaképpen a wellesi mélységélességű kamerával állítható egy sorba, amennyiben olyan látványt kínál, mely nem az emberi látás szimulációja, hanem közvetlen érzéki élmény.

Jól hogyan élezheti a látását, hogy ebből a szempontból a digitális technika nem hozott minőségileg újat a mozgóképkészítésben. Hátra van azonban a legfontosabb kérdés, a digitális kép haptikussága.

hogyan élezheti a látását

Kötéltánc Charlotte Le Bon, Joseph Gordon-Lewitt Az érzéki audiovizuális élmény közvetlensége továbbra sem engedi meg a kritikai távolságot, függetlenül attól, hogy szemfényvesztő vagy korlátozott módon ábrázolja a teret. A térábrázolás elsődlegességéről még szó lesz az alábbiakban.

hogyan élezheti a látását

Kétségtelen, hogy az immerzív élményhez mindenekelőtt olyan téri percepcióra van szükség, mely örvényként szippantja magába a nézőt. Minden film megtestesült élmény, de természetszerűleg nem egyforma mértékben. Sobchack nem használja a vám-rév hatás analógiáját, bár használhatná.

A digitális mozgókép szomatoszenzorikus „fordulata”

Perceptuális realizmus és haptikus látás Két fontos következtetés adódik. Az egyik az, hogy nem húzható meg egy olyan elméleti határ, amelyen túl az élmény feltétlenül kritikai távolságot vagy reflektáltságot vonna maga után.

Az, hogy egy filmélmény intenzív érzéki és kritikai értelemben esztétikai élményt vált ki éppúgy függ a történeti és perceptuális kódoktól, mint a nézői szubjektum pszichológiai alkatától. A másik fontos következmény, hogy a perceptuális realizmus fogalmát árnyalnunk kell. Ez az izomorfizmus sérül például a wellesi mélységéles filmképek esetében, de sérül a rontott vagy redukált ábrázolással is.

Kétségtelen, hogy például egy fakéreg hogyan élezheti a látását durva szőttes látványa aktiválhatja a tapintás érzetünket, s tekinthetjük e látványt szinesztetikus értelemben haptikusnak. De fenntarthatjuk-e, hogy az ilyen filmképeket is a perceptuális realizmus jegyében készítette az alkotójuk, mint például Spielberg a maga dinoszauruszait?

Úgy vélem, a rajzok, s elsősorban a festészetet idéző filmképek haptikussága eltér a perceptuális realizmus klasszikus használatától, amikor a kérdés az, hogy mennyire hasonlóan érzékeljük a dinoszauruszokat a filmen, mint ahogyan a valóságban érzékelnénk.

Ez utóbbi esetben valóban a képek a dinoszauruszt felismerő képességünket mozgósítják, függetlenül attól, hogy léteznek-e dinoszauruszok. A haptikus látás esetében azonban ennél többről lehet szó. A tét nem az, hogy felismerem-e, hogy amit látok fakéreg vagy szőttes. Úgy vélem, az efféle intenzíven haptikus látást a művészet vagy általában véve a vizuális megjelenítés ábrázolás képes mozgosítani.

Élezhető - fenhető szike hasas 17,5 cm Kézi műszerek Gyógyás

Ugyanakkor fontos ismételten hangsúlyozni, hogy a digitális technika és a speciális effektek utómunkálatok helye funkcionálisan két szélső pólus között jelölhető ki. A felismerést szolgáló, s annak hiányában működő látásmódok között folytonos az átmenet.

Más szóval minden mozgókép, beleértve a digitális képet is, potenciálisan bizonyos mértékig calamus alkalmazás víziója, pontosan abban az értelemben, ahogy Vivian Sobchack szerint minden film hat a néző megtestesült percepciójára, s ily módon alávethető fenomenológiai elemzésnek. Kétségtelenül vannak erősebben haptikus képek, melyek intenzív érzéki megéltséget váltanak ki a nézőből.

A szörny vizuális megjelenése valahol a kedves E. Cameron kétféle módon is kihasználja a víz cseppfolyósságát. Amíg a viszkozitása ingerli tapintásunkat, a tükörszerűsége távolságot teremt. Cameron láthatóan megszelídíti A nyolcadik utas: a halál nyúlós, nyálkás szörnyábrázolását, miközben igyekszik megtartani annak formátlanságát.

A filmkép a morfikus és amorfikus alak közti vibrálással válik haptikussá. Mégis e haptikuság inkább a szereplő számára adott, aki közvetlenül szembesül az élménnyel, míg a néző a közvetettsége miatt kritikai távolságból szemléli az eseményeket. Eleddig azt láttuk, hogy a digitális technika megjelenése minőségileg nem hoz szerkezeti látásromlás mást az analóg korszakhoz képest.

Sem a realizmus, se a stilizált, absztrakt képalkotás határait nem változtatja meg, a vám-rév hatás szerepe változatlan, a filmkép továbbra is a grafikailag tökéletes, szemfényvesztő ábrázolás szimuláció és a tárgyfelismerést ellehetetlenítő absztrakt haptikus ábrázolás reprezentáció között egyensúlyoz.

Ebben az látássérült mentális rendellenességek Bazin mítosza a totális moziról valóban nem mond többet annál, mint hogy a technikai fejlődés a perceptuális realizmus végtelenbe futó lehetősége, egyben kiterjesztve a mozi ontológiai határait is.

Másfelől a digitalizációnak ugyanannyi hogyan élezheti a látását van arra, hogy megcélozza az ellenkező pólust, s fenomenológiai értelemben elsődlegesen érzéki szinten hasson, mint Sobchack kedvenc jelenete, a Zongoralecke The Piano, Jane Campion,mely az ujjak résein átszűrődő fényráccsal veszi kezdetét.

A klasszikus értelemben vett film, függetlenül attól, milyen technikával és utómunkálatokkal készül, két szempont alapján különíthető el napjaink mozgóképi kütyüjeitől.

Mindkét szempont a teret juttatja érvényre az idővel szemben. Ha Bazin a filmet bebalzsamozott időnek tekintette, hogyan élezheti a látását állandó jelenben, a digitális médiumok végképp győzelmet, és mondjuk ki, tort ülnek az idő felett. A idő mint múlás feletti győzelemnek egyik megjelenési formája a ludológia és narratológia vitája a számítógépes játékok kapcsán. A vitához itt nem kívánunk hozzászólni, sem eldönteni.